Dongó segédmotor
„DONGÓ”, egy kerékpárra szerelhető segédmotor
A székesfehérvári Vadásztölténygyár alapvetően hadiüzem volt, irányítás tekintetében a Kohó és Gépipari Minisztérium B.II. Igazgatósága alá tartozott. A kerékpárra szerelhető segédmotor gyártására vonatkozó feladat teljesítéséhez rendelkezett a megfelelő gyártóberendezésekkel, azonban ilyen irányú tapasztalatnak híján volt. A tervezés problémáját jelentősen leegyszerűsítették, a motor ugyanis nem volt eredeti hazai konstrukció: az alapul szolgáló olasz Gilera Mosquito típusú segédmotor többek között megtekinthető a Deutsches Museum állandó kiállításán Münchenben csak a felirat, a hűtőbordázat és a karburátor nem azonos. Rossz nyelvek szerint ez utóbbi a ludas abban, hogy a Dongó 100 kilométerenként közel fél literrel többet fogyasztott. A Mosquito legnagyobb teljesítménye 0.9 LE volt 4200-as fordulat mellett.
A Dongó gyártás beindítása nem volt gyors, az elhatározástól a 25 darabos kísérleti szériáig két év telt el. Az első Dongók 1954 augusztusában készültek el, az 500 darabos nullszériát 1955 első negyedévére ígérték. Az ütemet tartották, 1955 második felében a Dongó sorozatgyártása is megindult.
A segédmotor hozzárajzolt kerékpárral került fel az Autó-Motor címlapjára 1954. november 15-én. A gyártásba vétel lassúsága fokozta a Dongó iránti érdeklődést, annak ellenére, hogy vezetéséhez az akkori előírások szerint kismotorvezetői igazolvány kellett, rendszeres rendőrorvosi vizsgálattal.
Az 1955. október 1-jei Autó-Motor végre igazi kerékpárra szerelt Dongó segédmotort mutatott a címlapon. A felvétel érdekessége a nyereg mögé szerelt gömbölyű üzemanyagtartály.
A sorozatgyártás beindulása után a Dongó a boltokba is elkerült, a Keravill üzletekben1480 forintért lehetett megvásárolni, ami akkor 2-3 havi átlagfizetésnek felelt meg. Megvásárolható volt kerékpárral együtt is, kb. 2200 forintért.
1963-as Toldi Ballon kerékpárra szerelve. A kerékpár eredeti állapotában, a motor teljes felújítás után. A felújítást Bíró Ferenc, Makó végezte.
