Kismotor Gyűjtemény

A gyűjtemény létrejötte

Az első motorkerékpárom, egy 1964-ben gyártott T-5 Pannónia volt, amit 1967-ben az első fizetésemből vásároltam. Csak rövid ideig volt meg, mert 1968-ban hitelre hozzájutottam egy nullszériás P-20-as Pannóniához. Abban az időben MZ-k, Jawa-k, Danuviák közt P-20-as Pannóniával motorozni, az maga volt a csoda. Egy évig volt meg, felülmúlhatatlan élmény volt vele a motorozás. Sajnos építkezés miatt el kellett adnom, és jöttek utána a kor hétköznapi motorjai, 350-es csepptankos Jawa, P-10-es Pannóniák, MZ-k.

Ez a két kép 1969-ben készült rólam és a P-10 esemről. — Ez a két kép 1973-ban készült rólam és a P-10 es Pannóniámról.

Ebből a felsorolásból is látszik, hogy nekem soha nem voltak kismotorjaim. Hogy hogyan kerültem mégis kapcsolatba velük? Hát úgy hogy a barátaimnak, szomszédjaimnak, közeli ismerőseimnek, mindnek kismotorja volt, és az én önként vállalt feladatom volt ezeknek a motoroknak a mindennapi javítása, életben tartása. Nálunk mindennaposak voltak a Komárok, Rigák, Bervák, Dongók, Csepelek. Szívesen csináltam mindezt olyan körülmények között, amit a mai ügyes kezű barkácsoló korosztály képviselői csak megmosolyognának.

A rendőröknek sokszor kellett magyarázkodnom, a kipufogók, a kormány, a sárvédők, a lámpa és a lábtartók felfogatásáról. Nem mindenkor sikerült megúszni a büntetést.

Csak egy pillanatkép az akkori körülményekről. A Kossuth utcán annál a háznál ahol laktunk nem volt villany. A kukoricaszárral kőrbetámogatott fészerben, ahol a motorokat szereltem, petróleumlámpával világítottunk. A szerszámokat az „Ecseri Piacon” szereztük be. Mivel ezeket a motorokat a kor divatjának és fiatal tulajdonosa hóbortjának megfelelően pár havonta más színre kellett festeni, az Ecseri Piacon vettem egy használt traktor kompresszort és egy szórópisztolyt.

A kompresszort a disznóólkarám oldalához drótoztuk, egy gumicsővel összekötöttük a pisztollyal, természetesen tartály nem volt. Valaki hozott a Termelőszövetkezetből egy hosszú kombájn ékszíjat, a meghajtó motor az Ihos Feri öreg Komárja volt.

A Komárról ledobtuk a hátsó gumit, rá az ékszíjat, motor sztenderre állítva, sebváltó kettesbe rakva, gáz félállásban és a pisztoly máris ütemesen köpködte a kellően fölhígított Nitró festéket.

Ez volt a 250-es Simsonom amit az NDK-ból hoztam haza. A váz, a motor és a hátsó kerék Simson, az első villa és a kerék Pannónia, a tank és a lámpa MZ, az ülés szintén Pannónia, a burkolat és az indexek egyedi gyártásúak. Hát a rendőröknek ez az összeállítás sem mindig nyerte el a tetszését.

1976-tól egy NDK-ból hazahozott Simson AWO 250-es motorral, majd később egy újonnan vásárolt oldalkocsis 350-es JAWA California motorral fejeztem be 1981-ben motoros pályafutásomat, és elkezdődött az autós korszak, egy csodás 600-as NSU Prinz személykocsival. Utána jöttek sorba a kor szocialista autócsodái, 1500 Polski Fiat, Skoda mikrobusz, Ladák és Daciák különféle típusai, Zasztava.

A motorokkal 2007-ben kerültem újra kapcsolatba, amikor nyugdíjba vonulásom alkalmából a családomtól kaptam egy felújított Dongó segédmotoros kerékpárt, vállalatom kollektívájától pedig egy Danuvia motorkerékpárt, eredeti állapotában. Ekkortájt láttam egy meghirdetett nyílt napon a Maróti Motorkerékpár Gyűjteményt. Elhatároztam, hogy nyugdíjas éveim alatt létrehozok egy magyar motorkerékpár gyűjteményt. El is indult az akció, Berva és Panni roncsok megvásárlásával, majd két évig tartó felújításával. Következett volna a Tűnde és a Csepelek. Hamar rájöttem, hogy a felújított motorokat én nem tudom megfizetni, a felújításra váró példányoknál pedig a rengeteg, beépítésre kerülő után gyártott alkatrész minősége nagy kockázatot jelent.

A Berva és a Panni felújításánál nagy segítségemre volt Dr. Kovács Miklós és Maróti József, „A Berva és a Panni” című könyve, amely részletes leírásaival, jól szerkesztett képeivel, rajzaival nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a két motor a megfelelő színvonalon elkészülhetett. A könyv nem csak szakmailag tárgyalja a két motor történetét, hanem beillesztve azt a kor, a szocializmus gazdasági, társadalmi környezetébe, sőt rövid fejezetben párhuzamot vonva még a környező országok kismotor fejlesztéseiről is. Ez adta az ötletet, hogy a környező országok kismotorjainak technikai fejlődésével bővebben foglalkozzak, és a föllelhető adatok, képek áttanulmányozása után már egyértelmű volt, hogy a gyűjteményem milyen irányt vesz.

A kismotorokat megvásároltam, szükség szerint fölújítottam, és 6 év alatt létrejött egy 10 európai ország 15 kismotorkerékpárját bemutató gyűjtemény, amely az 50-es évek elejétől a 70-es évek elejéig a teljesség igénye nélkül rátekintést ad az európai kismotorgyártás technikai fejlettségére..